MAĐARSKI

ALMA

Jabuka

 

 

Látom a nap porszemeit

Ahogy ömlenek körvonalaiba.

 

Az összes szépségeivel együtt

Ívei bíborában

A távoli hegyek csendje is

Lassan beleömlik.

 

Mintha most futott volna ide

A kezekbe, könyvekre…

és fekszik a tányéron

Kínálkozva mint a szerelmes nő

 

Titkos kulcs nyitja a száját

És szórja az apró napszemcséket.

 

 

ZUHATAG

Slap

 

 

Éjjel, nyitva hagyjuk ablakunkat, meg a szívünket

Éveken át.Csendesen mint az istenek nézzük

A terhes csillagokat fent, mig a fények

Zuhannak a tengerbe, hang nélkül

Bár lebeghetnének a part szikláin

Az égnek egy szeme világít a másik nem

Ismerem a gyötrő álmatlanságot, kínoz, ahogy öregszünk

A nagy útra gondolva, meg a halálra, bár még boldogok vagyunk

A csillagokra gondolunk és nyitva hagyjuk ablakunkat

Hogy az égre nézhessünk

 

Sokszor nem is gyanítjuk a hold zuhatagát

Mint a felbukkant nő csábítását

Puha teste alakját mondom nem is

Gyanítjuk a fény zuhatagát amely

Rosszindulatúan kábít és tönkretesz.

 

 

A LÁNY ÉS A TÓ

Devojka i jezero

 

 

Első esőcseppek a tavon.

Zápor, majd ömlik a napfény

Írják bennem láthatatlanul

A szépséget amitől megfájdul a szemem

 

Miután lemossa a fáradtságot és a port-

Hömpölyögnek az aranyszemek a vízen

Pillanatokra megszépíti a képet

A lány átfutva mint az őzike

 

A lelkemben ismét morajlik a vízesés.

Fülelek: csend, madár, cseppek

Ez a hallhatatlan visszhang emeli önbizalmam

 

A fájdalomból és messzi álomból

Érkező igazán áttetsző és tiszta szépség

Visszadja az élet értelmét

 

 

NYUGALOM, TENGER, ÁLOM

Mir, more, san

 

 

Egy óra magányban. A nő meleg lehelete nélkül

Szoba a habos tenger felett

Tenyerek az elkalandozott nő arcán:

Asztal, könyvek, almák, árnyékok

 

Egy óra magányban. Fényben aranylanak a tárgyak

Erdő, madár, rét összezavarodott szálak

Egy régi képet forgatok, gondolatban

Néha szebben is tudtak fényleni

 

A kis szív szerelmi görcsben, karcsú híd

A nyugodt fény néha ráfröccsen

Erőtlen kezét befedi a por, sás és a nád

 

Csend. A testből kitépett csont kóborog

A fájdalom kinőtt mint a kastély:

Égő szemek, reszketés, vad érzések.

 

 

ISMERETLEN MAG

Nepoznata semenka

 

 

Látjuk, bár a nevét nem ismerjük

Még azt sem hogy mi fog belőle kinőni

 

Titokzatosan

Mosolyog a tenyereken

 

Hova is ültethetném napsugár alá

Csendes helyre, hány csepp vízzel itassam

 

Illatos virág, vagy méreg tüskéje lesz

Fénnyel tölti-e be majd a szemem

 

Kettévágva tud-e zöld hajtást adni

Hajt-e új levelet

 

Minél többet nézzük annál kevésbé tudjuk

Mindenképpen kinől lelkünk repedéseiből

 

 

AZ ESŐ ÉS A FŰSZÁLAK

Kiša i vlati

 

                                    A táncosnőnek az esőn

 

 

Zápor. Az erotikus eső illatát árasztja minden fűszál

Mezítláb, elragadottan álomba burkolva

A vízben táncol minden leng

Korlátozás nélkül játssza a nyári játékát

 

A ritmikus cseppek zenéjének visszhangja lebeg

Amíg a virágpor és a hárs illata ömlik

Mint az álomban az eső és a gyengéd fűszálak

Zöld fénye a tenyereken

 

Vizes a hajjal, ruhája a testhez tapadva

Táncolja az élet táncát az esőn

Mozdulata mint az őz gyengéd ugrása

 

Az esőistennő sugárzó szépségét

Csodálkozva nézzük mily szép

Az eső táncosnője vagy a bolond lány

 

 

CSILLAGOK A FEJPÁRNÁN

Zvezde na uzglavlju

 

 

Így távol egymástól

Az év dereka szépségén

A csókok még érződnek

 

Sápadtan a várakozástól

Kiséri tekintetemet

És kezem mozdulatát

 

Ismerem ezt az érzést

A szerelem titkos jelét

Mint összeszorult vállakat

A szirmok alatti tekintetet

A test eltitkolt félelmét

 

Fehér mint a vízirózsa

Oly fiatal és gyengéd

Félek még a versembe is bevezetni

 

Csak az éjjeli csókok maradnak

És a késő csillagok a fejpárnán.

 

 

KEDVESEM

Draga

 

 

A forró nyár homokján fekszik karcsú kedvesem

Nyitott szeme égbe nyúlva

Titokzatos mosollyal őrzi titkát

 

Jövök, mellé fekszem és várok

Hogy az én szemembe is hulljon egy darabka nyár

Várok örökkévalóságig, még tovább is

 

Nem vagyok boldog, boldog a kedvesem

Teli szerelemmel

Csuklik az érthetetlen kacagástól

 

Amikor csak megkívánja az égen

Új napot gyújt ajkával

És leveszi vékony kezeivel

 

 

JEGYZETEK A KISLÁNYRÓL

Beleška o devojčici

 

 

Kislány, tested a tenger, kezeid a hullámok

Vízszínű szemeidből a szüzesség sugárzik

Az egész május a hajadban alszik, virágbokrokban

Eszméletem vesztem a leheletedtől

 

Látom: tenyeredből galambok szállnak fel

Izmaidban a legyőzött nap szendereg

Az őzek pihennek szavaid rétjeiben

Miattad virágzott ki az akácfa

 

Kislány tested a tenger és benned piheg

A távoli tájak őze

Van valami a homokban a hullámokban

 

Lépéseid és a nyugtalanságod

Kicsikém te most egyszerre szeretnél

Érett lenni mint a déli narancs

 

 

KEDVESEM SZEMEI, AHOGY KIKÍSÉR

Oči moje drage dok me ispraća

 

 

Kedvesem szemei mint az eső cseppek a rózsában

Amíg kísér otthonunk ajtajáig

Éveink tetője alatt játszik a sötét nap

Villámlik a tehetetlenség

 

A hegyekben bíborba csúszik az alkony

Befészkel kedvesembe mint az illatok tolvaja

Kedvesem a kagylót fülére teszi és nem

Hall semmit csak a hullámok csapását

 

Kezével integet, mint a fecske nem látok többé semmit

De csókolom a szép szemét

És gyanítom évek óta a keserű ürességet

Mindenben a megrepedt szívem marad.

 

 

BIRSALMA, VAGY ASSZONY

Dunja ili žena

 

 

Miért nem vagy birsalma illata, frissessége

Színe, mely csábítja a szemet és messzire vezet

Meztelen hús a ködbe burkolva

Csípőid a ruha alatt a szél ráncaiban

 

Gondolkodom, hogy tudnálak lerajzolni

Amig szaladsz a tenger felett és eltűnsz

Egy messzi fehér pontban mint a sirály

Lelkemből téptelek, futva

 

És találgattam szembogarad színét, gondolatban

Mentem az ismeretlenbe és kutattam

Az asztalomon a birsalmák szivében

Héjának színét kísérem mint a tested

Szemeim bájos mozdulataid figyelik.

 

 

TÉRDÉT SZORITJA A KISLÁNY

Devojčica skuplja svoja kolena

 

 

A kislány fehér térdeit szorongatja

Két fehér fény, két csepp gyengédség

Szétoszló virágok szirmai

Szereti tenyeremet rajtuk

 

Vérem ugrik csodálatos fény elé

De nem nyitja a szerelem erős zárait

Itt nem segítenek a csókok, sem a lángok

Melyek titokban fellobannak mélyen a szemekben

 

Április, fehérsége szétterül a fiatalok testében

Látom semmit sem tanultam az első csók után

Csak az éhség lett nagyobb éveken át

Fűben távoli fénnyel várjuk a reggelt.

  

Szerb nyelvről magyarra fordította Viola Éva

  

JOVICA ĐURĐIĆ 1949 október 3-án született a Doboj melletti Glogovicában, a néhai Jugoszláviában (ma: Szerb Köztársaság). Prózaíró és költő. A rijekai Bölcsészkaron diplomált. Tagja a Szerbiai Írószövetségnek és a Szerb Köztársaság

Írószövetségének.

Tizenhárom könyve jelent meg felnőttek és gyermekek részére. Több irodalmi folyóiratban publikált.

Művei megjelentek angol, orosz, olasz, lengyel, cseh, török, szlovák, macedón és magyar nyelven.

Megjelent könyvei:

USNULA DEVOJKA, versek, Svjetlost, Sarajevo, 1974,

LJUBIČASTO GORJE, versek, Svjetlost, Sarajevo, 1976,

SANAK SKLOPIOČIĆ, gyermekmesék, Otokar Keršovani, Rijeka, 1983,

KAKO VOLIM ANU, gyermekversek, Izdavački centar Rijeka, 1983,

RUKE VEČERNJIH LJUBAVNIKA, versek, Izdavački centar Rijeka, Rijeka, 1984,

LJUPKO TELO, versek, Partizanska knjiga, Ljubljana, 1985,

KOŠUTA I LOPOČI, (THE ROE AND WATER LILIES), kétnyelvű kiadás, Vikend knjiga, Beograd, 2000,

ISTRGNUTI RUKOPIS, versek, Interpress, Beograd, 2004,

NJENE OČI MORE, versek, bibliofil kiadás (21 példány), Književni atelje Art, Malinska, 2004),

ŽIRAFA ŽERALDINA, gyermekversek, első kiadás, Ars Poetica, Beograd, 2005., második kiadás 2006-ban,

SIMONINE OČI, gyermekmesék, első kiadás, Bookland, Beograd, 2006., második kiadás Ars Poetica, Beograd, 2006-ban.

LEPO JE BITI KOD KUĆE, gyermekversek, Bookland, Beograd, 2008., második kiadás Ars Poetica, Beograd, 2008.

Több irodalmi díj nyertese. Kétszer nyerte el a ”Drago Gervais”

Díjat Rijekában. Aranyérmet kapott Szerbiában a Szerb Kultúregyesülettől.

poezija@mac.com       www.jovicadjurdjic.com