ALMA
Jabuka
Látom a nap porszemeit
Ahogy ömlenek körvonalaiba.
Az összes szépségeivel együtt
Ívei bíborában
A távoli hegyek csendje is
Lassan beleömlik.
Mintha most futott volna ide
A kezekbe, könyvekre…
és fekszik a tányéron
Kínálkozva mint a szerelmes nő
Titkos kulcs nyitja a száját
És szórja az apró napszemcséket.
ZUHATAG
Slap
Éjjel, nyitva hagyjuk ablakunkat, meg a szívünket
Éveken át.Csendesen mint az istenek nézzük
A terhes csillagokat fent, mig a fények
Zuhannak a tengerbe, hang nélkül
Bár lebeghetnének a part szikláin
Az égnek egy szeme világít a másik nem
Ismerem a gyötrő álmatlanságot, kínoz, ahogy öregszünk
A nagy útra gondolva, meg a halálra, bár még boldogok vagyunk
A csillagokra gondolunk és nyitva hagyjuk ablakunkat
Hogy az égre nézhessünk
Sokszor nem is gyanítjuk a hold zuhatagát
Mint a felbukkant nő csábítását
Puha teste alakját mondom nem is
Gyanítjuk a fény zuhatagát amely
Rosszindulatúan kábít és tönkretesz.
A LÁNY ÉS A TÓ
Devojka i jezero
Első esőcseppek a tavon.
Zápor, majd ömlik a napfény
Írják bennem láthatatlanul
A szépséget amitől megfájdul a szemem
Miután lemossa a fáradtságot és a port-
Hömpölyögnek az aranyszemek a vízen
Pillanatokra megszépíti a képet
A lány átfutva mint az őzike
A lelkemben ismét morajlik a vízesés.
Fülelek: csend, madár, cseppek
Ez a hallhatatlan visszhang emeli önbizalmam
A fájdalomból és messzi álomból
Érkező igazán áttetsző és tiszta szépség
Visszadja az élet értelmét
NYUGALOM, TENGER, ÁLOM
Mir, more, san
Egy óra magányban. A nő meleg lehelete nélkül
Szoba a habos tenger felett
Tenyerek az elkalandozott nő arcán:
Asztal, könyvek, almák, árnyékok
Egy óra magányban. Fényben aranylanak a tárgyak
Erdő, madár, rét összezavarodott szálak
Egy régi képet forgatok, gondolatban
Néha szebben is tudtak fényleni
A kis szív szerelmi görcsben, karcsú híd
A nyugodt fény néha ráfröccsen
Erőtlen kezét befedi a por, sás és a nád
Csend. A testből kitépett csont kóborog
A fájdalom kinőtt mint a kastély:
Égő szemek, reszketés, vad érzések.
ISMERETLEN MAG
Nepoznata semenka
Látjuk, bár a nevét nem ismerjük
Még azt sem hogy mi fog belőle kinőni
Titokzatosan
Mosolyog a tenyereken
Hova is ültethetném napsugár alá
Csendes helyre, hány csepp vízzel itassam
Illatos virág, vagy méreg tüskéje lesz
Fénnyel tölti-e be majd a szemem
Kettévágva tud-e zöld hajtást adni
Hajt-e új levelet
Minél többet nézzük annál kevésbé tudjuk
Mindenképpen kinől lelkünk repedéseiből
AZ ESŐ ÉS A FŰSZÁLAK
Kiša i vlati
A táncosnőnek az esőn
Zápor. Az erotikus eső illatát árasztja minden fűszál
Mezítláb, elragadottan álomba burkolva
A vízben táncol minden leng
Korlátozás nélkül játssza a nyári játékát
A ritmikus cseppek zenéjének visszhangja lebeg
Amíg a virágpor és a hárs illata ömlik
Mint az álomban az eső és a gyengéd fűszálak
Zöld fénye a tenyereken
Vizes a hajjal, ruhája a testhez tapadva
Táncolja az élet táncát az esőn
Mozdulata mint az őz gyengéd ugrása
Az esőistennő sugárzó szépségét
Csodálkozva nézzük mily szép
Az eső táncosnője vagy a bolond lány
CSILLAGOK A FEJPÁRNÁN
Zvezde na uzglavlju
Így távol egymástól
Az év dereka szépségén
A csókok még érződnek
Sápadtan a várakozástól
Kiséri tekintetemet
És kezem mozdulatát
Ismerem ezt az érzést
A szerelem titkos jelét
Mint összeszorult vállakat
A szirmok alatti tekintetet
A test eltitkolt félelmét
Fehér mint a vízirózsa
Oly fiatal és gyengéd
Félek még a versembe is bevezetni
Csak az éjjeli csókok maradnak
És a késő csillagok a fejpárnán.
KEDVESEM
Draga
A forró nyár homokján fekszik karcsú kedvesem
Nyitott szeme égbe nyúlva
Titokzatos mosollyal őrzi titkát
Jövök, mellé fekszem és várok
Hogy az én szemembe is hulljon egy darabka nyár
Várok örökkévalóságig, még tovább is
Nem vagyok boldog, boldog a kedvesem
Teli szerelemmel
Csuklik az érthetetlen kacagástól
Amikor csak megkívánja az égen
Új napot gyújt ajkával
És leveszi vékony kezeivel
JEGYZETEK A KISLÁNYRÓL
Beleška o devojčici
Kislány, tested a tenger, kezeid a hullámok
Vízszínű szemeidből a szüzesség sugárzik
Az egész május a hajadban alszik, virágbokrokban
Eszméletem vesztem a leheletedtől
Látom: tenyeredből galambok szállnak fel
Izmaidban a legyőzött nap szendereg
Az őzek pihennek szavaid rétjeiben
Miattad virágzott ki az akácfa
Kislány tested a tenger és benned piheg
A távoli tájak őze
Van valami a homokban a hullámokban
Lépéseid és a nyugtalanságod
Kicsikém te most egyszerre szeretnél
Érett lenni mint a déli narancs
KEDVESEM SZEMEI, AHOGY KIKÍSÉR
Oči moje drage dok me ispraća
Kedvesem szemei mint az eső cseppek a rózsában
Amíg kísér otthonunk ajtajáig
Éveink tetője alatt játszik a sötét nap
Villámlik a tehetetlenség
A hegyekben bíborba csúszik az alkony
Befészkel kedvesembe mint az illatok tolvaja
Kedvesem a kagylót fülére teszi és nem
Hall semmit csak a hullámok csapását
Kezével integet, mint a fecske nem látok többé semmit
De csókolom a szép szemét
És gyanítom évek óta a keserű ürességet
Mindenben a megrepedt szívem marad.
BIRSALMA, VAGY ASSZONY
Dunja ili žena
Miért nem vagy birsalma illata, frissessége
Színe, mely csábítja a szemet és messzire vezet
Meztelen hús a ködbe burkolva
Csípőid a ruha alatt a szél ráncaiban
Gondolkodom, hogy tudnálak lerajzolni
Amig szaladsz a tenger felett és eltűnsz
Egy messzi fehér pontban mint a sirály
Lelkemből téptelek, futva
És találgattam szembogarad színét, gondolatban
Mentem az ismeretlenbe és kutattam
Az asztalomon a birsalmák szivében
Héjának színét kísérem mint a tested
Szemeim bájos mozdulataid figyelik.
TÉRDÉT SZORITJA A KISLÁNY
Devojčica skuplja svoja kolena
A kislány fehér térdeit szorongatja
Két fehér fény, két csepp gyengédség
Szétoszló virágok szirmai
Szereti tenyeremet rajtuk
Vérem ugrik csodálatos fény elé
De nem nyitja a szerelem erős zárait
Itt nem segítenek a csókok, sem a lángok
Melyek titokban fellobannak mélyen a szemekben
Április, fehérsége szétterül a fiatalok testében
Látom semmit sem tanultam az első csók után
Csak az éhség lett nagyobb éveken át
Fűben távoli fénnyel várjuk a reggelt.
Szerb nyelvről magyarra fordította Viola Éva
JOVICA ĐURĐIĆ 1949 október 3-án született a Doboj melletti Glogovicában, a néhai Jugoszláviában (ma: Szerb Köztársaság). Prózaíró és költő. A rijekai Bölcsészkaron diplomált. Tagja a Szerbiai Írószövetségnek és a Szerb Köztársaság
Írószövetségének.
Tizenhárom könyve jelent meg felnőttek és gyermekek részére. Több irodalmi folyóiratban publikált.
Művei megjelentek angol, orosz, olasz, lengyel, cseh, török, szlovák, macedón és magyar nyelven.
Megjelent könyvei:
USNULA DEVOJKA, versek, Svjetlost, Sarajevo, 1974,
LJUBIČASTO GORJE, versek, Svjetlost, Sarajevo, 1976,
SANAK SKLOPIOČIĆ, gyermekmesék, Otokar Keršovani, Rijeka, 1983,
KAKO VOLIM ANU, gyermekversek, Izdavački centar Rijeka, 1983,
RUKE VEČERNJIH LJUBAVNIKA, versek, Izdavački centar Rijeka, Rijeka, 1984,
LJUPKO TELO, versek, Partizanska knjiga, Ljubljana, 1985,
KOŠUTA I LOPOČI, (THE ROE AND WATER LILIES), kétnyelvű kiadás, Vikend knjiga, Beograd, 2000,
ISTRGNUTI RUKOPIS, versek, Interpress, Beograd, 2004,
NJENE OČI MORE, versek, bibliofil kiadás (21 példány), Književni atelje Art, Malinska, 2004),
ŽIRAFA ŽERALDINA, gyermekversek, első kiadás, Ars Poetica, Beograd, 2005., második kiadás 2006-ban,
SIMONINE OČI, gyermekmesék, első kiadás, Bookland, Beograd, 2006., második kiadás Ars Poetica, Beograd, 2006-ban.
LEPO JE BITI KOD KUĆE, gyermekversek, Bookland, Beograd, 2008., második kiadás Ars Poetica, Beograd, 2008.
Több irodalmi díj nyertese. Kétszer nyerte el a ”Drago Gervais”
Díjat Rijekában. Aranyérmet kapott Szerbiában a Szerb Kultúregyesülettől.
[email protected] www.jovicadjurdjic.com